Kényes s kénytelen dolgok - Leopoldblog

Drága barátaim!


Lefoglalóztuk a remek II. kerületi budai lakást, október vége felé költözünk. Remek lesz. Amíg összeszedem magamat az önálló íráshoz, addig olvassátok el kedvenc blogom rövid bejegyzését, mely megkoronázta hosszú és fáradalmas napomat. :) Zseniális.

Azon gondolkodtam tegnap este, hogy miért nen létezik Magyarországon nonstop kisállatkereskedés... Mihez kezdek, ha például hajnali 2-kor ráeszmélek, hogy nekem most azonnal kell egy tengerimalac vagy egy hörcsög? És az a szomorú, hogy nem tudok venni kisállatot ilyenkor. Remélem, hogy egy leleményes vállalkozó egyszer nyit egy nonstop kisállatkereskedést, vagy a már meglévő üzletének nyitvatartását módosítja 0-24-re, hiszen biztos vagyok benne, hogy az országban sok embernek igénye volna rá.

Azonban a legjobb megoldás az volna, ha maga az állam jutna arra a felismerésre, hogy az állampolgároknak szükségük van egy ilyen üzletre, s maga az állam üzemeltetne egy nonstop kisállatkereskedést. Nem kell nekünk munkanélküli segély, csökkentsék a nyugdíjakat, a fizetéseket, növeljék az adót, tegyenek népszerűtlen intézkedéseket. Hiszen ha egy ilyen üzlet, s későbbiekben talán üzletlánc létrehozása érdekében tenné az állam ezen lépéseket, a társadalom megértené, ebben biztos vagyok. S ha közös erővel összefogunk, talán egyszer majd egy olyan Magyarországban élhetünk, ahol hajnalban is lehet hörcsögöt venni.

Talán emlékeztek még az egyik bejegyzésemre a Nepicsogjál blogon, melyben reményekkel telten vártam a napot, mikor nagybátyám vesz egy lakást Budapesten, s el tudok költözni az akkorra már kellemetlenné vált horánszky utcai bérleményemből.

Ki is költöztem a Horánszkyból, de a lakásvétel meghiúsult, s úgy kezdtem a nyaramat, hogy nem tudtam, hogy szeptembertől hol fogok lakni. Saját lustaságomból adódóan ezt egészen augusztusig nem tudtam, koleszba is későn jelentkeztem, nem vettek fel, az albérletkeresést sem vettem igazán komolyan.

Így alakult ki a saját hibámból a mostani kurva szar helyzet, az Ilka utca 32. Íme néhány remek kép a nagyon menő Samsung mobilom fényképezőjéből. A Samsung nevében is bocs a minőségért...


 

Így néz ki kívülről. Hát nem bizalomgerjesztő? Jobbra fent látható az én erkélyem, a virágos erkély fölött.

Belső udvar. Hatalmas, zöldellő fák, omladozó vakolat.

Találd meg a hibát a képen! Oh noo! Egy házban lakom a Munkáspárt zuglói irodájával.

Már a 3. emeleten vagyunk. Ez a látvány fogad, ha a bejárati ajtónk előtt felnézek a homlokzatra.

A lakás legelszomorítóbb pontja: a fürdőszoba. Akik nem komálják a szövődményes seggtífuszt, azoknak fürdéshez papucs használata közelező!

Ez már az én szobám. Mostanra felraktam szép függönyöket, melyek kissé tompítják a lehangoló érzést.

Kilátás az erkélyemről. Az utcával, a környékkel nincsen baj. A fák mögött még a budai hegyekre is rálátok szép időben.

Nos, amint látjátok, nem egy kacsalábon forgó várkastélyban lakom. Sebaj, holnap például 2 másik bérleményt is megnézek, hátha jó lesz valamelyik. Ha egyik sem, akkor további lakásokat fogok felkutatni, mert én itt nem maradok.

 Azt a szomorú hírt kell bejelentenem, hogy a nyár alatt elfelejtettem a Nepicsogjál blogos e-mail címemet és jelszavamat is. Egy napig próbálkoztam a legkülönfélébb variációkkal, melyek számításba jöhetnek, de mindhiába. Szomorúan jelentem be, hogy a Nepicsogjál véget ért.

Azonban örömteli tény, hogy mostantól ezen a címen olvashatjátok bejegyzéseimet. Remélhetőleg sokáig nem fog változni a webcím... felírtam a jelszót. :)